A művelődési házban ismét különleges programban vehettünk részt, a VKE szervezésében. A résztvevők maguk is széles skáláját reprezentálták a vácrátótiaknak, hiszen volt köztünk idős és fiatal, nő és férfi, gyerekkorától kezdve itt élő és nemrég a faluba költözött is. Éppen ettől volt izgalmas és rendhagyó az eszmecsere. A rendezvény első felében Varga Zoltán közgazdász-urbanista vezette a beszélgetést. Megosztottuk egymással a Vácrátóttal kapcsolatos legmeghatározóbb személyes emlékeinket, élményeinket. Mindenki elmondhatta, hogy mit tart értékesnek és fontosnak az itteni életből, és milyen fejlődési irányokat látna szívesen a következő 10-20 évben.

Milyen témák kerültek elő?

Természet és erdő közelsége, Botanikus Kert;
környezetvédelem és önellátó gazdálkodás;
csend és nyugalom;
a vidéki élet minőségének megőrzése: ismerjük egymást, mindenkinek köszönünk az utcán;
néphagyományok, népszokások ápolása, a helyiek tudásának és tapasztalatának továbbörökítése;
közlekedés és sport, kerékpár és vasút;
és a közösség erősítése és integrálása.

Az egyik legizgalmasabb felismerés, hogy a jelenlevők között szinte teljes egyetértés volt a kulcskérdésekben, az értékek és a jövőkép meghatározásában, függetlenül attól, hogy ki milyen háttérből érkezett vagy a falu melyik részén lakik. Például a nemrég ideköltözők is hangsúlyozták a hagyományőrzés fontosságát, és az idősebbek vagy régebben itt lakók közül is többen kiemelték a természetvédelmet és a fenntarthatóságot. Kiderült, hogy sokkal több a közös bennünk abban, hogy hogyan viszonyulunk a lakóhelyünkhöz, mint gondoltuk.

Kerekasztal-beszélgetés

Az este második felében Fülöp Kinga moderált egy panelbeszélgetést, ahol a négy résztvevő (Marika néni óvónő, Muci néni óvodavezető, Orsolya a Rátótikum szervezője, és László a VKE elnöke) fejthette ki az élményeit és véleményét – a generációk és régi-új lakók együttéléséről a faluban, a nehézségekről és a lehetséges megoldásokról.

Leszögeztük, hogy az „őslakos”-„gyüttment” felosztásnak nincs létjogosultsága, valójában a jelenlevők közül többen nem is érzékeltek soha ilyen típusú megkülönböztetést vagy kirekesztést a faluban. A közösséget az tudja előre vinni, ha „vácrátóti”-ként tekintünk egymásra, ezt tudatosítani kell mindenkiben.

Az Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy megteremtse az egyensúlyt a régi és új településrészek között. Ennek az eszköze a nyilvános programok szervezése, ebbe szeretnénk minél több embert tevékenyen bevonni a falu minden részéről. Hiszünk abban, hogy egy befogadó és együtt gondolkodó települési közösség jöhet létre, és a közös jövőnk alapjait együttesen fektethetjük le Vácrátóton. Egy szebb jövő reménye pedig a múlt tapasztalatában gyökerezik, és a jelen értékeiből táplálkozik.

Sánta Tibor

a Vácrátóti Közösségépítő Egyesület tagja